Munkahelyi Mikulás

A tél körülbelül akkor köszöntött be, amikor Vilmácska megcsókolta a Mikulás szeméig burjánzó, szintetikus szakáll-csodát. A nyolcszínű toll és a csokivállát kacéran kivillantó csokitélapó mellett egy leheletnyi hideg levegő is rejtőzhetett a csomagban, mert egy hete boldog minden télikabátunk. Vilmácska "Papá Noelnek" hívja a gyomnövényszerű szakáll mögött rejtőző kollégámat, akinek a szanaszét heverő csokivégtagokat és egészségesen kipirult arcbőrünket köszönhetjük. De ha én nem azt mondanám, Mikulás, valószínűleg mélységesen felháborodna. Ma például "tortilla de patata" a vacsora, de kénytelen vagyok azt mondani, "krumplis rántotta", mert különben rám ripakodik: "papa, magyarul".