Farsang

Vilmácska flamenco táncosnőnek öltözve érkezik a jelmezversenyre. Nem ő az egyetlen. A másik kislány viszont nem vetkőzik atlétatrikóra, mielőtt sorra kerülne. Talán ezért is ül olyan végtelen szomorúság a szemében. A néhány eurós jelmez annyira lehet bőrbarát, mint Héraklész mérgezett inge. Én vagyok a zsűri, és ez Vilma részvétele nélkül is etikátlan feladat: érzem, hogy igazságtalanul le fogom pontozni a színpadra lépő Rubik-kockát. A távoli péklegény illetve szertornász reminiszcenciákat ébresztő Vilmácska meg is kérdezi, mit csinálsz, papa, de lehet, hogy ez inkább általános érvényű kérdés az intézeti munkámmal kapcsolatban. Végül az ananász nyer, aminek legalább a vegetarianizmussal kacérkodó anyák felhőtlenül tudnak örülni. A zsűri motyog valamit, majd menekülőre fogja. Mire visszamerészkedik a süteménymorzsákkal telehintett terembe, már sehol senki, csak két csalódott vámpír kalapálja a tavalyról maradt, horpadt lampionokat.