Hideg futkos a hátamon

Andrés kinyújtja a kezét, és jelentőségteljesen rám mutat. Mintha majdani pszichológusánál ülve, hosszú merengés után hirtelen eszébe jutna, ki miatt kezdte a tizenöt éve tartó analízist. Kicsit megkönnyebbülök, amikor ugyanezzel a tekintettel szegezi ujját az apró hősugárzóra. Szegény. Nem az ő hibája, ha képtelen befűteni a két napja fűtés nélkül maradt lakást. Hiába a pizsamára húzott melegítő, reggelente olyan hideg arccal ébredünk, mintha hófúvásban álltunk volna egész éjszaka. „Nem akarok egyedül az égbe menni. Az égben fel lehet egyáltalán állni?” – kérdezi hirtelen Vilma, mire idegesen felköhög a túlmelegedett hősugárzó.