Toujours plus loin, toujours plus haut 1

Mióta az életveszélyes kisszéket és hokedlit levittem a pincébe, Andrés egy műanyag orvosi táskával járkál a lakásban. A mondat két része között persze csak annyiban van összefüggés, amennyiben a táskában régóta nincs se szteto-, se otoszkóp, az ifjú medikus pedig ál-medikus, aki a vöröskeresztes dobozt kizárólag magasan fekvő tárgyak elérésére használja. A hordozható lépcsőfok, orvosi sámli, vagy nevezzük, aminek akarjuk, rendszerint az étkezőasztal vagy a konyhaszekrény tövében kerül elhelyezésre, ahol a legnagyobb eséllyel találni elhagyott kést, csokis kekszet, mobiltelefont. Persze titokban kívánhatjuk, hogy egye csak meg, törje csak össze, de aki látta már gyermekét nutellás késsel hadonászni, azonnal a pincébe száműzné a tűzpiros kistáskát is, még akkor is, ha váratlanul jó teherbírása visszaadja a gyermekjátékok minőségébe vetett bizalmát. Akkor azonban a dohányzóasztalnak is mennie kellene, ahonnan egy hete esett fejre, vagy a fotelnek, ahonnan repülőmaki-szerű mozdulattal veti át magát a kanapéra. Ha a lakásunkban egy pillepalack-kupak lenne a legmagasabb tárgy, biztosak lehetünk benne, hogy Andréske azon egyensúlyozna.