Andrés szókincse
„Au revoir” – Búcsúzásnál II. Erzsébetszerű kézfejforgatás kíséri, de érdekesebb rendhagyó alkalmazása. Békésen, békítőleg mondja, amikor elég sokáig kiabálom, hogy leülni, majd felsőtestével lassan visszahúzódik az ebédlőasztalról, ahol addig terpeszkedett. De működik leteendő tárgyakkal is. Úgy látszik, a közeli viszontlátás reményében tőlük is el lehet búcsúzni, nem csak a személyektől.
„Sziá” – A budapesti elválások nagy klasszikusa. Ehhez is integetés jár, meg könnyező nagyszülők.
„Barcelona” – Vilma vélte hallani az öccse szájából a Párizsból Barcelonába tartó TGV fedélzetén. Tekintve, hogy a hat órás út mindannyiunkat kicsit megviselt, ezt az információt óvatosan kell kezelni. Andrés mindenesetre többé nem említette a katalán fővárost.
„Á pápááá” – Kutyák, macskák és más szőrös emlősök látványa hívja elő ezt az ismeretlen eredetű kifejezést. A végletekig ellágyuló hanglejtést írásban reménytelen visszaadni. Élő állatok jelenlétében garantáltan elhangzik, de hallottam már németjuhásszal díszített bolhaölő szer és Pikachu óriásposzter közelében is.
„Má” – Ez gyakorlatilag a spanyol „más” (’még’) elharapott végű változata. (Andalúziában semmi kivetnivalót nem találnának benne.) Eleinte főleg az evésnél volt jelentősége, de ma már jóval komplexebb helyzetekben is menetrendszerűen előfordul, pl. amikor játék babakocsistul üldögél a valódi babakocsiban üldögélő Vilma ölében, és nővére a Cifra palota végére ér. (A folyamatos éneklésre azért van szükség, mert különben a mélybe vetné magát, és a menetiránnyal szembe tolná a kis kocsiban heverő doudou*-t.)
* édesanyja sokat szenvedett pólóját
„Bibi” – Ez Vilma, aki a megélénkülő északi szélből, vagy az akadozó internetkapcsolatból is képes kiolvasni, hogy Andrést jobban szeretjük, mint őt, de a betűkhöz egyelőre nem ért. Gondolom, ezért csúszhatnak be efféle posztok a nevét viselő blog lapjaira.
„Sziá” – A budapesti elválások nagy klasszikusa. Ehhez is integetés jár, meg könnyező nagyszülők.
„Barcelona” – Vilma vélte hallani az öccse szájából a Párizsból Barcelonába tartó TGV fedélzetén. Tekintve, hogy a hat órás út mindannyiunkat kicsit megviselt, ezt az információt óvatosan kell kezelni. Andrés mindenesetre többé nem említette a katalán fővárost.
„Á pápááá” – Kutyák, macskák és más szőrös emlősök látványa hívja elő ezt az ismeretlen eredetű kifejezést. A végletekig ellágyuló hanglejtést írásban reménytelen visszaadni. Élő állatok jelenlétében garantáltan elhangzik, de hallottam már németjuhásszal díszített bolhaölő szer és Pikachu óriásposzter közelében is.
„Má” – Ez gyakorlatilag a spanyol „más” (’még’) elharapott végű változata. (Andalúziában semmi kivetnivalót nem találnának benne.) Eleinte főleg az evésnél volt jelentősége, de ma már jóval komplexebb helyzetekben is menetrendszerűen előfordul, pl. amikor játék babakocsistul üldögél a valódi babakocsiban üldögélő Vilma ölében, és nővére a Cifra palota végére ér. (A folyamatos éneklésre azért van szükség, mert különben a mélybe vetné magát, és a menetiránnyal szembe tolná a kis kocsiban heverő doudou*-t.)
* édesanyja sokat szenvedett pólóját
„Bibi” – Ez Vilma, aki a megélénkülő északi szélből, vagy az akadozó internetkapcsolatból is képes kiolvasni, hogy Andrést jobban szeretjük, mint őt, de a betűkhöz egyelőre nem ért. Gondolom, ezért csúszhatnak be efféle posztok a nevét viselő blog lapjaira.
Megjegyzések