Plaza de los Sitios

A kisbabákat és képi ábrázolásaikat Vilmácska mindig ugyanazzal a szívből jövő, kissé szentimentális "lélélélé"-vel fogadja. A saját fényképeivel sincs ez másképp. Ha tudna olvasni, biztos az egy évvel ezelőtti, első bejegyzéseket is nagy lélélélével üdvözölné. Aztán továbbgyalogolna valamilyen meghatározatlan irányba, égnek emelt karral, mintha egy M16-ossal gázolna át egy délkelet-ázsiai folyón. Mióta megtanult önállóan járni (kb. múlt vasárnap), mindennap elmegyünk a helyi játszótérre (Plaza de los Sitios), hogy kicsit céltalanul bolyongjunk az aktívan játszó gyerekek között. Vilmácska tessék-lássék lecsúszik a csúszdán, és nem berzenkedik nagyon, amikor a saját cumijával próbálják megfojtani. Gondolom, nem akar nagyon lélélélének tűnni.