Au revoir, maman

Este kilenc. Ideje lefeküdni. - Au revoir, maman – mondja Vilmácska. Lekászálódik a fotelből, és szófogadóan utánam indul. Ez így elsőre kicsit olyan, mintha a nem létező aranyhalam mellúszójával megragadná a hófehér távirányítót, és átkapcsolna a National Geographic Channelre. Lenne a dologban ráció, mégis meglepné az embert. Vilmácska már hetek óta próbálja összehozni a megfelelő helyzeteket a megfelelő mondatokkal, de arra senki sem számított, hogy ez sikerül is neki. Mintha a rózsaszín frottír pizsamában valaki más sétálna ki, mint aki néhány órája bejött. Valami ilyesmit olvasók ki maman riadt tekintetéből.