Túl a zöldhatáron

Andriska nem csak a babakocsiból lóg ki, hanem az átlagból is. Egészségügyi könyvecskéje szerint nemrég a zöldhatáron hagyta el a percentilisek világát. Legutóbbi pozícióját egy fekete pont jelzi a növekedési görbe felső határán túli senkiföldjén. Hasonló termetű kisfiúkat centiméterekkel (azaz hónapokkal) arrébb kell keresni a testsúlygyarapodás komótosan felfelé ívelő autósztrádáján. Vannak közöttük, akik már segítség nélkül tudnak állni. Ezt már nem az INSERM (egészségügyi kutatóintézet) adataiból látom, hanem a Bon Marché előtti játszótéren. Kissé megborzongok, amikor az apja kezében még Andrés-kompatibilisnek tűnő fiúcskát lábra állítják a kör alakú küzdőtér lágy homokjában. Nem mintha bárki is különbségeink fitogtatásával vádolhatna minket. Lám, a kerületben szinte kötelezőnek számító, utazóbőrönd méretűre összehajtható YOYO-t is megvettük. Az más kérdés, hogy Andréske olykor fél kézzel próbálja letépni a YOYO napellenzőjét, vagy a semmiben kalimpáló lábával célzott rúgásokat ad le a kormányra akasztott homokozó vödörre. Mindezt egy lefegyverző félmosoly kíséretében. Hogy is lehetne guruló kisbőröndbe kényszeríteni azt, aki kénye-kedve szerint, poggyász nélkül közlekedik a grafikonok mellékútjain?