Párizs (Beauvais)-Zaragoza

Nem szoktam kinézni a repülőgép ablakán (félek a turbinákból kicsapó lángok látványától), így az odalent kanyargó folyók szépségéről sem tudtam. Ebben az istentelen magasságban az elmélyült olvasás jelenti az egyetlen menedéket. A regény és a használati utasítás között szinte bármi szóba jöhet, még egy Trump első hónapjairól szóló újságcikk is. Ennek perifériáján tűnik fel néhány akaratos szántóföld-patchwork, majd a kihívóan tekergő folyók. Az egyik kecses, váratlan hurkokat vet, mint a szinkronúszók lábfeje, a másik olyan méltóságteljesen hömpölyög, hogy muszáj megbékélni nehéz iszapszínével. A harmadik Donald hajnali tweetjeinek meggondolatlanságával veti magát a tengerbe - a partmenti hegyek zöldes homlokukat ráncolják. Aragón kopott dűnéi már inkább egy kitérdelt kordnadrágra emlékeztetnek. Kicsit meghatottan készülök belebújni. A napégette táj ezúttal nem csak a megindító kietlenség iskolapéldája, hanem a várva várt családegyesítés helyszíne is.