Bölcsődei ősz

A földig érő üvegablaknak támaszkodva kémleli a délutáni sötétségbe merülő udvart. Feje fölött papírból kivágott falevelek füzére, amelyet miatta kellett magasabbra helyezni (lábujjhegyen így is eléri). A padlón szél borzolta őszi avar, a társai kavarognak engedelmesen. Szeretheti őket, mert mindig nevet, amikor meglátja fényképüket a pelenkázó melletti szekrénysoron. Így öt óra felé azonban mindig egyedül találom - roggyant térdű, kíváncsi tekintetű öregúr. Talán egykori hőstettein mereng: hogyan tolta el uzsonna után egymaga a műanyag veteményest.