2013-2014, Terasz 2

Megvan az első bölcsődei csoportkép. Némi megnyugvással veszem tudomásul, hogy a „Terasz 2” többi tagjának sincs nyaka. Állig begombolt kardigánjaikkal, csapott vállaikkal az első sor kifejezetten egy csapat megtévesztett nyugdíjasra emlékeztet, akik ánizsos italokat kívántak hörpölni a szabad levegőn, ehelyett egész évben zárt ajtón keresztül figyelhetik a csoport betonelemekből épült névadóját. Vilmácska a szerencsésebb második sorban kapott helyet, ahol a kislányokat ölbe veszik ugyan, de cserébe hetyke kis copfot kell viselniük. (Tehát innen az istentelen tupír, amelyet esténként alig tudok a fürdőkádba kalapálni.) A gondozónők mosolyognak. Bíznak az ifjúságban. Vagy abban, hogy jobban mutatnak a fotón, mint a „Terasz 1” személyzete. A szakmai rivalizálás ellenére (amelyet csak tovább szított, hogy egyedül Concepción kapott Budapestről hűtőmágnest) az egész terasz kedveli Vilmát. Azt mondják, hogy „très douce”, és egyedül is remekül elfoglalja magát. Talán éppen ez az önállóság készteti arra, hogy egész más irányba nézzen, mint a többiek. De persze az is lehet, hogy egy csordájától elszabadult, kövérkés műanyagtehén vágtatott át a fotós mögött, amit egyedül ő vett észre.