Zaragoza

Vilmácska megforgatja a cumit, mint Lucky Luke a pisztolyát, majd magabiztosan a szájába helyezi. Stílszerű mozdulat egy kopár homokbuckák ölelte városban, ahol olyan vészjóslóan fütyül a szél, mint egy Morricone hangszerelte teáskanna. Itt azonban hiába gyorsabb az ember a saját árnyékánál, annyi a fény, hogy egyszerűen nincs mit lelőni. Talán ezért hord mindenki télen is napszemüveget, vagy talán azért, mert a napszemüveg klassz dolog. Akárcsak a szőrmebunda, amelyben az ötven feletti hölgyek hullámzanak komótosan a katedrálisig meg vissza. A párizsi járdákon edzett bugaboos idegesen keresi a rést a lassú bokák közt, majd őszintén szégyelli magát, amikor szabadkozva engednek neki utat.