Húsvéti gondnok

A kiállítás képei végre szusszanhatnának egyet a félhomályban, ehelyett félszemmel engem figyelnek, ahogy átvágok az előcsarnokon. Jól becsapom a bejárati üvegajtót, hátha visszazökkennek a szerepükbe. Az intézet kétségbeejtően lakatlan, mint ez a blog, mióta Kati nem olvassa. Állítólag Krisztussal is történt valami, de a jó hírek mostanában nem nagyon jutnak el hozzánk. Pedig azért ez mégsem a Sziklás-hegységben rejtőző Overlook Hotel. Bár az egymásba karoló moziszékek cinkos csendjében és a vendégszobák formatált magányában kétségkívül van valami kubrickian nyugtalanító. Ebből a napbarnított ügyeletes orvos is érezhet valamit, amikor éjjel kettő felé a teherlift felé terelgetem, de genetikailag képtelen kimutatni. Az ingujjra vetkőztetett Vilmácska láza végül magától lemegy. Szerencsére egyszer sem mondja, hogy „redrum”, csak azt, hogy „papa”. Én is csak a forma kedvéért pötyögöm ide: „All work and no play makes Jack a dull boy”. Noha az alkalmi gondnokra is teljesen igaz.