Itt van újra

Vilmácska hajában a melír tincs eredetileg egy kanál méz volt torokfájásra. Most festői emlékeztető: nem érdemes fémtárgyakkal hadonászni a feje körül, amikor beteg. Az aranysárga csík úgy csillog a gesztenyebarna fürtök között... ezt szerencsére nincs módom végiggondolni, mert kiveri a kezemből a kanalat, a fejemből meg a faágak között évődő októberi napsugár képét. Pedig eszembe jutottak még az öngyilkos falevelek is, amelyek hatásvadász ünnepélyességgel vetik magukat a mélybe. De az ősz valódi hírnőke úgyis az első rhinopharyngitis, amely Vilmácskát a szó szoros értelmében térdre kényszerítette. Úgy alszik éjjelente, mint egy ima közben álomba szenderült muszlim. Az arcra borulós pozitúra nem világnézeti szempontból sokkol, egyszerűen nem értem, hogy kap így levegőt. Úgyhogy a magam, kevésbé látványos módján azért fohászkodom a sötétben, hogy kitartson reggelig az oxigén.