Baptiste

Az apró termetű hegyi pásztor biztos érzékkel emeli le a polcról az Advent a Hargitánt. Úgy látszik, vonzza a havasok esztétikája. Reggelente legalábbis erre a műbárány-kabátra a legkönnyebb rábeszélni. Újabban ugyanis rá lehet beszélni bizonyos dolgokra. Figyelmesen hallgatja a szemérmetlen ígérgetést, majd többnyire mindent elfelejt. Szerintem elakad annál az egyszerre meglepő és kellemes felismerésnél, hogy tárgyalni akarunk a vele kapcsolatos kérdésekről. A bölcsődébe menés ilyen kérdés, Baptiste pedig egy önmagát beteljesítő ígéret. Elég, ha kézen fogva elsétálunk a papírfecnikkel tömött zsákokról (iratmegsemmisítő) és gépfegyveres őrökről felismerhető szenátusi épületekig. A bölcsőde itt rejtőzik, a fontoskodó léptektől hangos, fekete felöltőktől sötétlő árkádok alatt. Baptiste balról az első teremben fogadja az újonnan érkezőket. Ki-kit szellemi szintjének megfelelően: udvariassági beszélgetés a szülőkkel, a társaknak hátbavágás, puszi (Vilma), egy-két találónak szánt észrevétel a szüntelen szövegelésétől kába alkalmazottaknak. Két éves kora ellenére ez a vilmoskörte arcú fiatalember uralja intellektuálisan a bölcsődét, mint Borges a Biblioteca Nacionalt. Eddig egyedül egyszer okozott csalódást. Amikor pánikrohamot kapott az új, fekete dadus láttán.