Musée d'Orsay

Vilmácska egyre bátrabban lépked az Operaház kupoláján, tapossa a háztömbök tortaszeletkéit, kukkant be a váratlan formájú belső udvarokba. Egyszer még le is ül, azaz békésen levitál. A kilencedik kerület egét rajta kívül csak néhány japán turista felhőzi. Szép délelőttünk van. Büszkén mosolygok, mintha az üvegpadló alá süllyesztett makett is az én ötletem lett volna, nem csak a múzeumlátogatás. Bár az egykori pályaudvar nem tűnik igazán múzeumnak. A mostani resti mellett Pompon jegesmedvéje jár puha kőléptekkel, nem a bordeaux-i gyors, mégis maradt valami az utazás izgalmából. Talán a tágas tér teszi vagy a gigantikus óra, amely a kétéveseknek egészen más időt mutat. Azt hittem, korán van még, de a kijáratnál Vilmácska könyörtelenül megvetet egy színekről szóló kiadványt, és egész úton egy új szót ismételget: "rrrouge".