Magenta Chaussures

A tizedik kerületben rengeteg az afro fodrászat. Előtte fekete férfiak álldogálnak, és várnak valamire. Valami fontosra. Láthatólag nem hajvágásra. Bent nem tudni mi történik, de a kirakatban lógó póthajak alapján, akár menyétféléket is osztályozhatnak. A rejtélyes várakozók udvariasan kitérnek a babakocsi elől, kivéve egy öltönyös próbababát, aki hetykén elfordítja szigszalaggal megerősített fejét. Vilmácska már alszik, mire megérkezünk a minőségi termékeket diszkont áron ígérő cipőüzletbe. Így a metrón hazafelé látja majd először azt a tépőzáras, tényleg meglepően olcsó Geox modellt, amelyet a lapátkezű pénztáros az új életet kezdett Camorra-tagok derűjével helyez a nejlonszatyorba. (Vajon mi történhetett a cipősdobozzal?) A személyes példaképemmé váló eladóval azonban csak néhány méterrel később, egy másik üzletben találkozunk. Én embert még nem láttam olyan méltósággal melegítőt viselni, mint ez a pakisztáni. Hiába kövér, és hiába simul a testére a pizsamaszerű szürke pamut, olyan magabiztosan önmaga, hogy a melegítő-kérdés hamar lekerül a napirendről. Végül nem a lila Kickers-t vesszük meg, amelyért a melegítős elszalasztja melegítőtlen társát egy közeli „raktárba”, hanem a szürkét. (A döntéssel a lihegő melegítőtlen is egyetért.) Vilmácska bólint, vagy legalábbis egyetértően ájul előre a hátrahajthatatlan esernyőkocsiból. Természetesen mindkét cipő túl nagy lesz neki. Bár szerintem minden túl kicsi. Rajzlap, ölelés, bölcsődefolyosó, ahol záráskor nem lehet elég messzire hajítani a rémülettől sápadtrózsaszín kardigánt.