Budapest

A Király utca járókelői között kanyargó, apró ponttá zsugorodó rollert elnézve, a "Vilmácska három otthona" nem is tűnik olyan valóságtól elrugaszkodott címnek. Én mindenesetre örültem volna, ha egyszer olyan magabiztosan állok a pesti flaszteren, mint ő ezen 11,3 cm széles alumíniumlapon. Bár lehet, hogy ehhez kell mögénk egy ellenállhatatlan humorú unokabáty, aki úgy suhan velünk a Deák tér felé, mint Leonardo DiCaprio Kate Winslettel a jéghegy irányába. Az otthonosság érzetének megteremtésében egy nagypapa is segíthet, aki bármelyik napszakban hajlandó kitűnő minőségű sült krumplit előállítani, vagy egy nagymama, aki tiltott szerek használata nélkül képes kilenc előtt elaltatni minket. Ha ehhez hozzáadunk még egy nagynénit, akinek minden helyzetre van egy több szólamban is előadható, gyermekekre adaptált népdala, és egy gyermekgyűlölő törpetacskót, aki az istennek sem akar megharapni minket, megkapjuk azt a bizonyos Budapest-koktélt, amely ellazít, gyönyörködtet, és elhiteti velünk, hogy ez kicsit a mi országunk is, még, ha nincs is útlevelünk.