Darío

Darío szenvedélyesen rajong a betűkért. Ha elérné a szélvédőre erősített GPS-t, oda is az ábécét pötyögné be. Mi lennénk az első Mercedes Vito, amely felesleges kitérők nélkül jut el az irodalomba. Így viszont maradnak az ízlésesen felújított középkori kisvárosok, ahol a parkoló autók közé festett rejtélyes T-k jelentik az egyetlen tipográfiai érdekességet. Vilma szenvedélyesen rajong Daríóért, mégis képtelen lenne átengedni neki az alagútat, amelyen éppen most haladunk át. Nem ismerek mást, aki ilyen hévvel ragaszkodna egy először látott műanyaglapáthoz, rollerhez, mélyépítési vasbetonszerkezethez. Végül mégis sikerül megegyezniük: a következő alagút (mondjuk inkább felüljáró) lesz Daríóé. Lelki szemeimmel látom, ahogy filctollal ráfirkálja a nevét, olyan girbegurba, kifakult betűkkel, amilyeneket a tornacipőjén látni.