Els Masos de Pals

A törülközők ma sem fognak megszáradni. A valószerűtlenül zöld fenyőerdő felett lomha párapamacsok lengedeznek, a vulkánszerű hegy körül szivárvány pislákol, mint egy betegesen szemérmes fényreklám. Jó lenne egzotikus állatok neszezését hallani, de csak egy biciklisnadrágba préselt, német háziasszony kocog elő a fák közül. Nem kizárt, hogy a szomszédunkban lakik, és napsütötte délutánokon koktéllal a kézben igyekszik a miénkkel azonos stílusú ház azonos mintázatú medencéjéhez. De az is lehet, hogy tévedek. Úszás közben csak azokat az apró, kék csempéket látom igazán, amelyeket a tulajdonos hetente háromszor pucol fényesre egy anarchikusan mozgó, önműködő gépezettel. Ilyenkor a két kisgyerekről is csak homályos benyomásaim vannak, akik a medence körül róják életveszélyes köreiket, egymástól mindig azonos távolságra, mintha Tom és Jerry előtt tisztelegnének. Most azonban üres a medence, csak a kényelmesen cseperkélő eső borzolja a víz felszínét. A két unokatestvér az első emeleti ablakból fürkészi a dél-amerikainak látszó katalán tájat. Ugyanaz a biztonsági őröket idéző alapállás, ugyanaz a megereszkedett pelenka. Hiába van rajtam a szemüveg, egy pillanatra elbizonytalandom: a fiú vagy a lány az enyém? Nem segít, hogy egy ideje mindketten tío Gábornak szólítanak.