Esti pánik

Talán, mert nem irodalmi alak, Vilmácska nem alszik el beszéd közben, mint Pepin bácsi, vagy evés közben, mint Sancho Panza. Nem nagyon szokott észrevétlenül átbukni az öntudatlanságba. Az álmosságtól kifejezetten szorongani kezd, mint én a negyvenedik születésnapom környékén: a sok megvalósítatlan tett, mint egy lenyelhetetlen almacsutka. Pedig ma még nem is evett almát, de talán még nem késő, vagy legalább inna egy pohár almalevet. Azt még mindenképpen megmutatná, hogy ki tudja dugni a lábát az ágy rácsai között. Meg az elkerekített szemmel bemutatott (elég meggyőző) bagolynézés-szkeccset. Arról sem ártana megbizonyosodni, hogy valóban kék-e a kéken világító Barbapapa (mert mi van, ha nem). Papa, jó éjszakát. Papa, szeretlek. Papa, jó éjszakát. Papa, szeretlek. Jobb, ha az ember mindent többször elmond, ki tudja mikor futunk újra össze ebben a félhomályban.