Vilmácska (explozív) szülinapja

Az, hogy az első félórában magától kidurrant az összes lufi, szép metaforája lehetne a születésnapot megelőző feszültségnek. Vilmácska például egész délelőtt franciául beszélt, mintha a barátai máris ott futkároznának a szokatlanul rendes nappaliban, a színes zászlócskákkal díszített előszobában. És a barátok tényleg nem voltak messze, némelyikük már reggel be akart hatolni az intézetbe, nem értve, hogyha úgyis lesz buli, miért nem kezdődhet azonnal. Mások könnyedén hagyták magukat megzsarolni: egész nap példásan viselkedtek, nehogy lemaradjanak életük első születésnapi meghívásáról. Ilyen nagy várakozások után szinte törvényszerű volt az a sok rémisztő, színes durranás. A változatos formájú gumifoszlányok kihívóan ültek fejen, karon, vállon, mint egy extravagáns gyermekkollekció merész kiegészítői. Egy kidurrant lufi komoly traumát jelenthet, de amikor kidurran az összes, abban van valami szórakoztató. Először csak a szülők mosolyodtak el önkéntelenül, szemérmesen, de aztán a gyerekekre is átterjedt valamifajta könnyed irónia. Az egyre ritkuló pukkanásokat vad hahota követte, mintha az izgalmamban túlfújt, önmegsemmisítő léggömbök egy egészen különleges születésnapi rituálé részei lennének.