Szerepek

Vilmácska végigfut az előszobán, felbukik, majd láthatatlan tárgyakat szedeget fel a földről. Hamar megértem, hogy nem koordinációs zavarról van szó, hanem a Három férfi és egy mózeskosárról. V. kedvenc jelenetében a három férfi egyike (Pierre), ugyanilyen szögletes csípőmozgással szedi, majd véti el a lépcsőfokokat, hogy aztán hason fekve keresgélje a zsebéből kihulló, droggal teli papírtasakokat. Vilmácska tehát éppen a képzeletbeli kokaint gyűjti össze a cipőtartó tövében, ahol az utóbbi napokban váratlanul elszaporodtak a meleg mamuszok, prémes kiscsizmák. Hiába, halottak napja is elmúlt, a filigrán csontváz fázósan rezzen össze a szekrénykilincsre akasztott olcsó, alumínium nyakláncon. A boszorkányjelmez nagyját már elpakoltuk, csak a csillagokat vedlő varázssüveg flitterei csillognak hidegen a fogas tetejéről. Öröm Vilmát végre komikus szerepben látni. Eddig inkább tragikaként ismertük, aki nem megy a szomszédba a hatásvadász gesztusokért. Néha úgy érzem, mintha egy láthatatlan görög kórus lépdelne a nyomában, amely azonnal rázendít, ha törött a csokis keksz, vagy nem halászom ki a szemetesből az üres műanyagpalackot, hogy saját kezűleg is kidobhassa.