Ágyban

Már megint kitúrtak az ágyból. A bal kezem a levegőben kaszál. Valamilyen rejtélyes módon reggelre mindig eggyel többen vagyunk az ágyban. Hiába próbálom arrébb nyomni a betolakodót, csak neheztelő nyöszörgés a válasz. Drámain jobbra tekintek, mint az amnéziás szívtipró egy nagyon szar hollywoodi filmben. A hatvanhárom centis fogatlan óriás kiterülve fekszik, mint egy béka, és közben büszkén tekergeti magát: ő már nagyok között alszik. Aztán hetykén rámnéz, és széles mosoly ömlik el az arcán. Kettőnk közül ő a szívtipró. Szerencse, hogy nem amnéziás.