Járdán

A zaragozai polgármester állítólag nem szereti a fákat, ezért sorban kivágatja őket. Néhányat azért szerencsére meghagyott, így az elkerekedett szemű Vilmácska kurjongató nevetéssel üdvözölheti a levelek játékát, míg a kocsi a bordázott kőlapokon zötyög. Itt szinte mindenütt ilyen a járda, dombornyomott négyzetek és téglalapok lassítják a léptet. Rácsaik között nem csak az idő, de helyenként a piszok is megreked. Nem praktikus, mondhatnánk a kutyagumit inkább sík aszfalton szokott szemmel. Mégis mintha itt jobban tiszelnék az utcát. Mintha nem csak menekülési útvonal lenne (munkába és vissza), hanem egy kicsempézett fürdőszoba, ahol az élet fontos misztériumai zajlanak. Ennek szellemében meg-megállnak, hogy benézzenek a babakocsiba: „milyen gyönyörű kisfiú, szinte már kislány”. Hát, igen, a fülbevaló hiánya minden látszatnál erősebb.