Lányunk

Azt hiszem, a „lányom” kifejezés nem felel meg a valóságnak, igazából csak „lányunk” létezik. Ezen akkor ütődtem meg először, amikor érkezésünkkor az anyósom össze-vissza csókolta a Budapesten még Pipikének becézett gyermeket, aki erre az én szememmel rémüldözött és az apám szájával sírt. Azóta Gordi már az anyukájától örökölt orrát felhúzva nevet a nagymamára. Sőt, itt tanulta meg, hogyan kell imára összefont kezét bandzsítva nézni. Talán azért, mert egy szent is volt a családban. Nem az enyémben, az övében. Nekem csak érdekesség az 1250-ben meggyilkolt Santo Dominguito de Val története, neki családi ügy.