Vakáció

Kiságyak, ráccsal, rács nélkül, gyerekkádak, kék és rózsaszín műanyagból, citromsárga csíkos, frottír fürdőülőke, repülő csészealj méretű antik mózeskosár... Budapest, Balaton, Sitges, Zaragoza. Azelőtt egy-egy emlékezetes épülethez, utcasarokhoz, hotelszobához kötöttem az utazásokat, most Vilmácska kedélyállapota szerint osztályozom őket. A repülő, ahol békésen szendergett, holott ide-oda dobálták a légörvények, az autó, ahol keservesen sírt, a szálloda, ahol napokig habszerű volt a széklete, a szoba, ahol nem tudott aludni a melegtől, vagy ahol boldogan szunyókált a haját borzoló szélben. Vilmácska ugyanis túlsúlyos embertársaihoz hasonlóan a hideget jobban tűri, mint a meleget. Ezt a ráerőltetett hosszú ujjú pizsamák, kinyított és újrabezárt ablakok, titokban felhúzott zoknik és kétségbeesett takaróbagöngyölések után én is kénytelen voltam elfogadni. Ahogy azt is, hogy a nyelvek, az emberek sokfélesége, a csoportos együttélés és az utazás kényelmetlenségei egy felnőttet jobban megviselnek, mint egy háromhónapos csecsemőt. Neki egy biztos váll és egy pár tejjel teli mell elegendő a boldogsághoz.