Formula 1

Gyermekemet elsőre sikerül beleklónoznom a kezeslábasába, a babakocsit se lopták még el (csak arrébb tolták, összehajtott újságot hajítottak bele). Kezdődhet a hisztérikus rohanás a városon keresztül. Kezem máris a nem létező csengő után kutat (vajon miért nem létezik?). Előttem lassan araszoló lábak, bódultan forgolódó törzsek (nem, ez nem egy romantikus párizsi életkép, csak egy mocskos kapualj). Az egyik lámpánál egy amerikainak tűnő férfi sprintel át  babakocsijával a piroson. Cinkosan egymásra pillantunk. A Louvre kockakövein majdnem kirepül Vilmácska szájából a cumi. Az ír kocsmába érve már a hátam közepén folyik az izzadság. Sebaj, van időnk szusszanni egyet, úgyis (megint) túl korán érkeztünk.