A kisded Budapesten

A budapesti lakásban meghatottan teszek-veszek, igyekszem illedelmesen viselkedni, mint egy nyereményút szerencsés nyertese, aki kissé hitetlenkedve nyitogatja a minibár ajtaját a túlméretezett luxushotelben. A rendeltetésszerűen használható terek banalitása teljesen elbizonytalanít, némi bűntudattal használom fürdésre a fürdőszobát, főzésre a konyhát, spájzolásra a spájzot, függőleges irányú közlekedésre a liftet. Egészen összezavar az a hatalmas járóka, amelybe még csak bele sem ütközöm, ha átmegyek a nappalin. Vilmácska ebben piheni ki a sztársággal járó fáradalmakat egy-egy hosszúra nyúló családi hakni után. (Mint minden igazi profi, a rajongó előtt sosem mutatja sötét oldalát, a hisztéria valódi természetéről a stáb tagjait érdemes kérdezni.) A turné kezdete egyébként egybeesett egy másik korán önállósodó kisgyermek vallási színezetű érkezésével (a hatásvadász gesztusért az Air France árpolitikáját okolhatjuk). Meghatott pásztoraink így jászol helyett egy báránybőrrel belelt Bugaboo fölött hajoltak össze, és rendíthetetlen hitükben (amely kiságyat rak össze, hűtőt tölt fel és járókát cipel a hátán) maga a Kisjézus sem talált volna kivetnivalót.