Foghegy

A lakás hajnali madárfüttyben ázik, a talpam alatt sercegő kenyérdaraboknak valahogy mégsem sikerült megpuhulniuk. Hiába mondom Vilmácskának, hogy ne hagyjon mindenütt sercliket, csak foghegyről válaszolgat. Kettő is van neki: az egyik foghegy felül, a másik alul. Megnézni ugyan nem hagyja őket, de a mosolyok alatt kilestem, hogy a déli fogvölgyben vaskos, hófödte fennsík készülődik. Mögötte ereszkedik alá - nap helyett - a megszámlálhatatlan kenyérvég. A mai kenyérvég, azaz nap kihívása a jól csengő "Személyi azonosítót igazoló hatósági igazolvány" és az anyakönyvi kivonat felvétele a postán. "A gyermek" végre magyarul is megszületik. Nem lesz hatodik kerületi sirály, aki a Bonaparte utca felett vijjog kétségbeesetten, messze a tengerektől. (Lelkiismeretem teszi hozzá, hogy a sirály nem feltétlenül tengeri madár, és az ittenieket állítólag egy finomlelkű szomszédasszony szoktatta ide. Valószínűleg kenyérvégekkel, csak, hogy kerek legyen a történet.)