Kánikula

Az éjszaka alaposan összeráz minket meleg tenyerében, és hajnalig kockázik velünk a betonkemény kókuszmatracon. Remélem, ez az oldalam legalább hat pontot ér, ha már ennyire kicsavarodott a vállam. A lábamnál keresztben egy ókori próféta hever, széttárt karokkal, egy szál pelenkában. Megingathatatlan lelki nyugalmáról később a Jégkert padlóján ad majd bizonyságot, amikor egy Luca nevű egyéves a fenekébe karmol, és ördögi mosollyal húzza a haját. De erre még órákat kell várni. Hogy mennyit, nem tudom pontosan, az órámra még tegnap makacs kenyérbél tapadt, amitől alig látni a számlapot.