Söralátét

Vilmácska felkap egy parafa söralátétet, és kiharap belőle egy darabot. Elege van a pépekből, komolyabb táplálékra vágyik. Nem akarja, hogy előre megrágjuk neki a világot, majd ő kiharapja a maga részét. És az a falat olyan nagy lesz, hogy nem csak az alátét, de a sör is belefér. Nem csak a szomszéd utas, de az egész Budapest-Gárdony szerelvény. A kutyák, a macskák, a lovak, akik szerinte egy nyelvet beszélnek az oroszlánnal ("voah... voah..."). A műanyagszékek alatt csikorgó kavicstenger. A reggel, a délután, az este. Papa és mama, a talpától a feje búbjáig. "Amm, amm, amm." Csak meg ne nyomják azt a büszkén kidüllesztett gyomrot.