Nepomuki

Vilmácska keresztbe teszi dundi lábait, mint egy barokk szent (Nepomuki Szent János?). Az ember azt hinné, hogy magassarkúban van, pedig csak lábujjhegyen pipiskedik, hogy ki tudjon könyökölni a járókából. Kifejezetten záróra hangulat van, a handabandázó törzsvendég azonban nem az utolsó italt követeli, hanem azt a jamón ibéricót, amely olyan jól mutat a cipőtartóból rögtönzött vacsoraasztalon. A rettegett "ágy" (cama) szó hallatára, Nepomuki János megfeledkezik a sonkáról, és rémülten az ellenkező irányba kezd araszolni. Későre jár. A konszolidáltabb csecsemők már rég hazatértek a Lövőház utca meseszerű világából. A Fény utcai piac megkeseredett nyugdíjasai is ittas fiataloknak adták át a helyet. Hiába óbégatnak, jóval kevesebb bennük az indulat, mint idősebb társaikban. Ideje, hogy végre mindenki nyugodtan számba vegye a sérelmeit. Vilmácskát például saját szülei sem képesek felnőttként kezelni.