Mama Lélé

A bölcsődéből hazafelé jövet kiderült, hogy Mama Lélé is létezik. Sőt, a francia gyereknyelv értői szerint, egyszerűen annyit tesz: „hol van, a mama?”. És tényleg hol van? Ezekben a posztokban hiába keresnénk. Ő inkább a valóságban létezik. Ott van, amikor Vilma nem esik le az ágyról (én hiába kerítem körbe párnákkal), amikor az orvosok helyett kell tejfehérje-intoleranciát megállapítani, amikor az orrtisztítás, hajszárítás, in extremis pelenkacsere (repülőülésen például) megszűnik dráma lenni, a szavakat pedig már csak a saját szépségük miatt is érdemes megtanulni. De Mama Lélé most dolgozik. Csak számos kabátja lóg a fogason, seregnyi cipője hever az előszobában. Egyenként azonosítjuk őket: „Mama, mama”. Majd ki-ki átsétál oda, ahol a saját története hőse lehet: Vilmácska a BabyTv elé, én az apai fikcióba.