Csalódás

Vilmácska kérésére színes zászlókkal díszítettem fel a lakást (meg van győződve róla, hogy minden vendégség szülinap). De mint később kiderült, inkább aranyozott stukkókkal kellett volna. Akkor talán a barátnője szülei sem éreznék úgy: kicsit átejtettük őket. Az érkezésük utáni első percekben is éreztem már némi zavart, amikor a főlépcsőház helyett a teherlift felé kanyarodtunk, de a csalódás az (ál)mennyezetig kúszó, hálószobai szekrénysor előtt kapott csak hangot. Mégpedig a decens polgárasszonyokra jellemző sipító fejhangot, amely valószínűleg a szellemi kifinomultság ismérve. "De hisz ezek korábban irodák voltak!" Szomorúan bólintottunk, hogy igen. A haussmanni homlokzat mögött valóban nem III. Napóleon lakosztályának kicsinyített mása rejtőzik, hanem Alföldi porcelán és 1986-ban emelt gipszkarton falak. Az előszobában viszont lehet rollerozni, de ez csak a kislányukat látszott felvillanyozni.