Sztrájk

A padlólapok között megül a fehér por, a konyha egy sebtében elhagyott drogtanyára emlékeztet. Vilmácska szereti maga lapátolni rizsalapú tápszerét a keskeny szájú cumisüvegbe. Felsöpörni még felsöpörhetek, de a mozgásterem fenyegetően csökken: liftet már hetek óta nem hívtam, és ha elgurul a legkisebb matrjoska-baba, Vilmácska mondja helyettem: „bassza meg”. Bölcsődébe menet egyelőre még ő ül az én nyakamban, és nem én az övében. De lehet, hogy csak a szemeteszsákoktól akarja távol tartani magát, amelyeket a sztrájkoló kukások négy napja rendszeresen a járdán felejtenek.