7:30

A sötétben elbotorkálunk a konyháig. Benyúlok az ajtón, felkattintom a kapcsolót, majd gyorsan elhajolok, nehogy az arcunkba robbanjon a néhány másodperccel később felvillanó neon. Andreske így is vaksin pislog a karomban. A biztonság kedvéért a szomszédos helyiségekbe is hajítok egy-egy kisebb fény-kézigránátot, mintegy jelezve az éjszakának, hogy átvesszük az uralmat. Szegény éjszaka menne is, nem is, végül addig totojázik míg szürkeség lesz belőle, amit hetek óta kénytelenek vagyunk nappalnak nevezni. A folyamatos esőzésektől áradnak a folyók, nem jár az RER C. Andrés jó szemű tengerészként rögtön azonosítja a nappali félhomályában ringatózó sarokkanapé utasát. A Szajna 5,84 méterrel tetőzött az Austerlitznél, a mamával a gyerekszobában történhetett valami hasonló. Az ajtócsapkodásból ítélve hajnali 3:45 környékén.