Szöszök

Nem mozdulhatok, mert Vilma éppen lerajzol. Elég komolyan veszi a művészetet. Tegnap el kellett vinni az Eiffel-toronyhoz, mert még nem látta élőben. Természetesen lerajzolta. Furcsamód a modell után készült torony kevésbé lett realista, mint az, amelyiket a könyvtárban készített. Még akkor is, ha utóbbin egy népes nyuszi család integet az első emeletről. Igyekszem a jobbik arcomat mutatni, mostanában úgyse nagyon látni. Ki hitte volna, hogy egyszer képes leszek naponta többször is magamból kikelve üvöltözni? Új vonásokat fedezek fel önmagamon, Vilmán pedig régieket. Valaha az enyémek voltak. Mintha magammal ordibálnék, amikor az istennek sem akar leülni a kádban. (Az alján gyanús foltok éktelenkednek, a vízben szöszgyanús elemek úszkálnak.) Az egykori szőke kisfiú a lábát sem akarta betenni a kádba, amíg valaki el nem távolította a (bojlerből, vízvezetékből származó?), koromfekete pontocskákat. Ez a valaki most én vagyok. A jelek szerint elég türelmetlen valaki. Úgyhogy napok óta csak zuhanyozunk.