Anda! (Jár!)

Andrés talán nem tudatosan készült arra, hogy az egyéves születésnapján járni fog. A jelek mégis erre utalnak. Különben nem hajtotta volna magát úgy az utolsó napokban. Esténként már vacsora előtt elszenderedett a fáradtságtól. A bölcsőde is megerősíti, hogy ezekben a napokban kitartóan, ám szemérmesen gyakorolt. Amikor úgy vélte, senki sem figyeli, inkognitóban megtett néhány métert. Gondolom, az első homo erectus is úgy tett volna, mint aki csak nyújtózkodik, ha nem jön össze a felegyenesedés. (Inkább, mint leégni a majomemberek előtt.) Végül Andrésnek is összejött. Ráadásul pont a nagy napon. Azóta felszabadultabbnak, kipihentebbnek érzem. Egyáltalán nem erőlteti a dolgot. Csak akkor siet át két lábon a másik szobába, ha sürgősen szüksége van valamire.