Közel

Összeforrott család vagyunk, közel fekszünk egymáshoz, mint a konyha a fürdőszobához. Az ételt a zuhanyzóból kavarjuk meg, a cumit az ágyból kinyúlva rakjuk vissza. A sírást is kartávolságból hallgatjuk. Nem is tettük soha magunkévá azt a (valószínűleg külön szobában született) elméletet, miszerint hagyni kell, hadd sírjon. Ennek azonban megvannak a maga következményei. Egy bedugult kis nózi miatt egy hete jetlagszerű állapotban bolyongunk éjszaka a lakásban. Legutóbb egy meglepően érdekes dokumentumfilm előtt futottunk össze hajnali négy körül a nappaliban (meleg művészek a náci megszállás alatt), de sokat botorkálunk egyénileg is: bekapunk valamit a fürdőszobában, lábat mosunk a konyhában.