Láthatatlan város

Elindulunk otthonról, azaz a Templom délkeleti tornyának tövéből. Persze ma már nincs se Templom, se torony (csak egy kis darabja a szomszéd házban valahol), mégis szeretem azt képzelni, hogy Fülöp Ágost Párizsa felé bandukolunk. A rue des Francs-Bourgois magasságában eszembe jut a Poterne du Chaume, és felkészülök a városfalon való virtuális átlépésre. Az Hôtel de Ville előtt a szegény macskákra gondolok, amelyeket a mókás kedvű párizsiak dobáltak a június 23-i örömtüzekbe. Az Île Saint-Louis-n békésen kérődző teheneket vizionálok a fagylaltozó amerikaiak helyébe. A rue Galande-on a Kalapácshoz címzett kocsmát keresgélem. A Musée de Cluny-hez úgy tapadok, mint anyjához a gyermek. A Luxembourg kertbe érve (egykori Château de Vauvert, ahol az ördögöt is látni vélték) Vilmácska már sejtheti: egy hajszálon múlt, hogy nem Aliénornak, Iseult-nek vagy Kunigundának hívják.