El desdichado

Ma kivételesen az ágy jobb oldalán aludtam, így végre megtaláltak az álmaim. Persze rémesek voltak, de legalább az enyémek. A bal oldalon közvetített szappanopera ezúttal a feleségemnek jutott. Nem csoda, hogy már hétkor kikapcsolta a készüléket. (De lehet, hogy csak be akart érni a munkahelyére.) A környezetemben senki sem virraszt az unalmas álmok miatt. Egyedül nekem sötét a szemem alja, mint egy túlhajszolt mosómedvének. Vilmácskára sandítok, akivel együtt látogatjuk a Gérard de Nerval emlékművet. Vajon felettem is a melankólia fekete napja reszket? Büszkén átnyújt egy félig megrágott papírkardot, amit önkényesen nemként értelmezek. Neki legalább ott van mémé. Ha nagyon kilátástalan a helyzet, mémét hívja. Őszintén remélem, hogy kicsit mémé érdeme is, ha megnyugszik, nem csak a cumié.