Cipőcskék

Tegnap megvettük a cipőt, amire pénzt küldtél. Puha bőrtalpa van, gumival megerősítve. Állítólag ez a legjobb a járni kezdő gyereklábnak. Márpedig Vilmácska hisztérikusan gyalogol. Főleg mióta megcsapta a dordogne-i levegő. Olyan az a hely, mint egy prehisztorikus autósztráda, minden szikla az ősember egykori jelenlétét hirdeti. Abban a közegben hajlamos felegyenesedni az ember. Még kapaszkodik ebbe-abba, lascaux-i barlangfestménybe, szülői kézbe, de rendületlenül megy előre az evolúció sugárútján. Szóval tegnap óta megvan a cipő is. Remélem, látod, hogy milyen katonásan lépeget benne, magasra emelt térddel, mint egy búcsúzó díszszázad. Szeretted ezeket a sorokat olvasni, egy ideje nem ment, most már nem is vagy rászorulva. A szemüvegedet sem kell levenned, csak odalibbensz a párkányra, mint a fürdőszobaablakban motozó galambok, ha be akarsz nézni hozzánk. Én azért továbbra is írnék, mert szeretted ezeket a sorokat, én pedig szerettelek téged.