Idegenvezetés

A másfél éves kislánynak Alf-szerű, apró gombszemei vannak. Olyanok, mint egy sötét kút. Ha a mélyükre nézünk, az a kasztíliai kis falu tekint vissza ránk, ahonnan a szülei származnak. Én legalábbis így képzelem. Vilmácska gondos háziasszonyként kísérgeti a lakásban a görbe lábú kis asszonyt. Időről időre megpróbálja megcsókolni, de a vendéget láthatólag jobban érdeklik a látnivalók, mint az effajta érzelemkitörések. Vilmácska nem sértődik meg, hamar visszazöken a szerepébe: finoman megkocogtatja a védence vállát, amikor valami érdemlegeshez érnek. Ilyenkor néma pantomim következik. Lelkes helybeliek szokták ilyen szívélyes mozdulatokkal elmutogatni a turistáknak, hogy mi, mire való. Ez az ágy például ugrálásra (bennfenteseknek "ságádá, ó!"). Vilmácska kicsit beveri a fejét demonstráció közben. Sajnos nem jön át minden. Kicsit töri a másik nyelvét, a némaságot.