Magyar emberek

A magyar ember kedvessége a gyerek méretével fordítottan arányos. Vilmácska már több mint három éves, úgyhogy nem várhatom el, hogy visszaköszönjenek a budapesti szomszédjaim. Újra bizalmatlanul méregetjük egymást a kapuban, konokul lesütjük a szemünk, ha a másik feltűnik a szemközti folyosón. Egy-két éve még ismeretlenek álltak lesben a liftnél: "Vethetnénk egy pillantást a babára?" Futótűzként terjedt a hír, hogy egy kivételes szépségű csecsemő érkezett az épületbe. A szépség most újra itt van, de már egyetlen szívet sem képes meglágyítani. Ki tudja, talán hamarosan futkározni kezd, ajtót csapkod, tiltott helyen felejti a biciklijét, vagy homokot szór a közös képviselő felhívásaival teleragasztott liftbe. Bosszankodás és keserűség okozója lesz, mint a többi magyar emberek. Párizsban a terhes nővel előzékenyek, az újszülöttel már nem. Ehhez képest a Pengő utcában egész sokáig tartott a rendkívüli, már-már megmagyarázhatatlan jóindulat.