Baby Jane

Vilma ma egy Homonyik Sándort megszégyenítő, fehér kord nadrágot és vajszínű, kötött kardigánt visel, lazán feltűrt ujjal (amely óhatatlanul Starskyt juttatja az eszünkbe). A 80-as éveknek szóló, megható tiszteletadást (mégiscsak a gyermekkoromról van szó) egy leopárdmintás body egészíti még ki, de erről csak a beavatottak tudhatnak. A hasított bőr (hatású) csizmácskáról azonban már mindenki szabadon döntheti el, hogy a korszakhoz vagy a havasok időtlen világához tartozik-e inkább. Ezek a dögös szerelések (beleértve új macska-boás felsőt és a horgonyos tengerész-zakót) a nappali sarkában trónoló, zöld szekrényben tárolódnak. (A kinőtt darabok, akár a lefagyasztott sztékek, légmentes zacskókban várják a feltámadást.) Az ezüsttel és arannyal átszőtt (felnőtt) pulóverek, a leopárdos body (felnőtt) rokonai, a valószerűtlen, masnis ruhák (What Ever Happened to Baby Jane?) és a szemtelen, frufrus cipők a hálószoba beépített szekrényében kapnak (sok) helyet. Az én fekete (és/vagy koponyás) pólóim, egymásról klónozott farmerjeim pedig ugye remekül megférnek a közös használatú kék szekrény két alsó fiókjában.