Bohouš

Feleségem újságot (El País, internetes kiadás), gyermekem könyvet (A kisvakond barátai, vízhatlan kiadás) olvas reggeli közben, én vagyok a család egyetlen analfabétája, aki tévét néz. Vilmácska csak akkor fordul hátra az óriásképernyő felé, ha újabb ismert spanyol személyiséget mutatnak fotósok gyűrűjében a bíróság felé gyalogolni. (Ő az egyetlen, aki erre felkapja a fejét.) Amikor nem a betűket falja (fordítva is képes olvasni, különben nem tartaná fejjel lefelé a könyvet), egyik kezét ütemesen nyitogatja, mint egy kezdetleges robot a hatvanas évekből, a másikkal a cumit ütögeti (így talán gyorsabban jön az anyag?), és közben előre-hátra dülöngél. A világért sem szalasztana el egy megrezdülő adventi csizmát vagy egy közelben kunkorodó orrszívó csövet. Hrabal jut róla az eszembe, aki szeretkezés közben is ki-kitekintgetett az ablakon, nehogy lemaradjon arról, ami az utcán történik.